tanúságtételek

Orsolya

Ezt a történetet úgy mondom el, ahogy volt, ahogyan én, egy pornófüggő fiatalember egykori társa megéltem, és ahogy 20 év távlatából le merem írni.

27 éves voltam már, amikor a munkahelyemen megismertem egy kedves, szimpatikus fiút. A gyakori találkozásból, beszélgetésekből szerelem lett és nem sokkal később össze is költöztünk. Egyáltalán nem figyeltem és láttam meg azokat a jeleket, amiken, ha elgondolkoztam volna, máshogyan döntök a közös életünkkel kapcsolatban.

Még nem laktunk együtt, de már volt kulcsom a lakásához. Egyszer egy délelőtt, gondoltam meglepem és felugrom hozzá. Legnagyobb meglepetésemre, a bejárati ajtót nyitva találtam és beléptem, anélkül, hogy csengettem vagy szóltam volna. A nappaliban találtam, a számítógép előtt ült és pornót nézett. Halkan léptem, nem hallotta meg, hogy ott vagyok. Alig hittem a szememnek, egy világ omlott össze bennem. Az a fiú, aki kedves, aranyos velem, ilyet néz? De miért? – üvöltött bennem a kérdés. Annyira zavarba jöttem, hogy lassan kihátráltam a szobából és távoztam, mintha nem is lettem volna ott.

Nem mertem beszélni róla neki sem és senkinek, de onnantól kezdve figyeltem a jeleket. Volt, hogy a számítógépen nem törölte le az előzményeket és láttam, miket nézett, milyen oldalakat látogatott.

Borzalmasan fájt, mert azt éreztem, én nem vagyok elég jó, valamit nem tudok neki megadni. Próbálkoztam sok mindennel. Extravagáns ruhák, különleges környezet, kábító hatású szerek, de a függősége nem szűnt meg.

Sokszor éjszaka kiosont mellőlem az ágyból és leült a gép elé. Aztán már be sem jött velem lefeküdni, munkára hivatkozva nézte a filmjeit. Én meg csendesen zokogtam a másik szobában. Nem tudtam mit kellene tennem, nem tudtam kihez forduljak ezzel a problémával. Ragaszkodtam hozzá, de ez a szenvedélye idővel olyan éket vert közénk, amit egyre kevésbé éreztem, hogy ki tudnám venni. Egyszer beszélgettünk erről, amikor rajtakaptam. Azt mondta, semmi komoly, csak annyira feszült volt a munkahelyi dolgok miatt, hogy így vezette le. Többet erről nem beszéltünk, nem beszélhettünk.

Az én női önértékelésem pedig egyre csak zuhant. Őrült fogyókúrába kezdtem, de persze ez sem segített. Lehet a lelkem mélyén az volt, hogy jó lenne eltűnni ebből a helyzetből, ezért fogytam gyorsan. Már a családom és a barátaim is aggódtak értem.

Egy újabb őrült napon, olyan szert fogyasztottunk, aminek a hatására – én így mondom - a dolgok megmutatják igazi önmagukat, történt valami. Kezdetben ez jó játéknak tűnt, mert láttam, ahogy a fa él, láttam a növények „szívét”, gyönyörű színeket, ám amikor a fiúra pillantottam, magát az ördögöt láttam. Borzalmas volt a felismerés, hogy ennyire közel engedtem magamhoz, nagyon megijedtem. Abban az időben még nem fordultam Isten felé, de ebben a helyzetben ösztönösen belül Istent hívtam segítségül, kértem mentsen meg ebből a helyzetből, ettől a kísértéstől.

Egy hét múlva a fiú kapott egy külföldi állásajánlatot. Kikísértem a repülőtérre, az ajtó becsukódott mögötte és soha többet nem láttam. Azóta sem találkoztunk.

Akkor még nem értettem, mi történt. Ma azt mondom, a Isten nyitotta ki nekem az ajtót és láttatta velem, amit láttam. Meghagyott a szabad akaratomban, hogy ezt válasszam, de amikor hozzá fohászkodtam, azonnal a segítségemre sietett és megszabadított. Isten megszabadító szeretete iránti tapasztalatom késztetett ennek megírására. Istennek legyen hála!

Orsolya

 

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?