Mindig is tudtam, hogy az önkielégítés bűn, de ennek ellenére jó érzéssel töltött el, amikor csináltam. Folyamatosan azon járt az agyam, már a kezdetektől, hogyan hagyhatnám hátra ezt a cselekvést, de nagyon nehéz volt, és nehéz ellenállni a kísértésnek. Viszont, nem is olyan rég, körülbelül fél éve abba tudtam hagyni. Ez az idő, amíg önmegtartóztatást […]
Arról már az előző bejegyzésben esett szó, hogy – főleg a kamaszkorban – de más élethelyzetekben is, pl. különösen stresszes időszakban, elutasítottságnál, frusztráltságnál, stb. az ember úgy érzi, az önkielégítéssel könnyít magán. A “könnyíteni magamon” fogalom azonban félrevezető, mert arra utal, hogy van egy teher, amit hordozok, és úgy tűnik, az önkielégítés segít azt letenni. […]
Bűn-e, és ha igen, miért bűn az önkielégítés? Az önkielégítés kérdésében a lélektan nagyon helyesen megkülönbözteti a kisgyerekkori, tinédzserkori és későbbi, házasságon belüli önkielégítés megítélését. Három nagyon különböző életállapotról és pszichoszociális fejlődési fázisról van szó. A katolikus egyház tanítása szerint is – bár objektív módon (azaz önmagában) súlyosan rendetlen cselekedetnek nevezi az önkielégítést – az […]
30 éves férfi vagyok, hitemet gyakorlom. Nem vagyok nős, és szándékom, hogy a nászéjszakáig nem élek nemi életet. A pornóval korábban küzdöttem, de azt Isten kegyelméből sikerült letennem. Az önkielégítés viszont nagyon része az életemnek. Ennek 2 oka van: 1) önkielégítés nélkül gyakran érzem feszültnek magam. Ilyenkor olyan vagyok, mint egy zombi, nagyon nehezen végzek […]
Kezdhetném azzal a betöltetlen hiányaimmal (családon belüli intimitás hiánya) is a történetemet, amiket a gyerekkoromban megéltem, de úgy érzem egyrészről a felelősséget nem venném magamra – immár 29 éves férfiként – a különálló, saját életem kapcsán, másrészről pedig nem értékelném azt a rengeteg áldást, amiket a családomon keresztül egyébként kaphattam. Szüleim és testvéreim maguk emberi […]
