tanúságtételek

Az alázat fontos e harcban

Posted

A tisztaság és a tisztaságra törekvés mindig fontos helyet foglalt el az életemben. Ennek ellenére voltak bukások…De még milyen bukások!
A bűn elleni küzdelemben választottam magamnak egy mottót: Amiért a legtöbbet küzdöttünk, az a legfontosabb nekünk. Harc nélkül nincs eredmény.

Hosszú ideig segített, hogy a küzdelmet felajánlottam valakiért, egy hozzám közel álló személyért. A napi imáimba mindig belefoglaltam, hogy most kiért harcolom meg ezt a napot. Így értelmet kapott a küzdelem. Valakiért harcoltam. És ebben a harcban volt még egy Valaki: Jézus.
Szeretetből megmutathattam neki, hogy tudok küzdeni, harcolni. Ő odaadta, feláldozta magát értem. Én milyen áldozatot tudok hozni Érte?

A másik, ami mostanában segít a küzdelemben, ha kísértéskor tudatosan gondolatban végigvezetem a lehetőségeket:

1. Tegyük fel, hogy elbukom. Pillanatnyi kielégülést kapok. Aztán mentegetem magam, hogy végül is én harcoltam. Utána jön az undor, a megvetés önmagammal szemben. Végül a kétségbeesés és a feladás. Úgy gondolom, most már minden mindegy. Most már elkövettem a bűnt, szennyes lettem, és így felhatalmazhatom magam, hogy bármennyiszer elbukhatok. Csak azt veszem észre, hogy már a mocsokban fetrengek, és a mély gödörből nagyon nehezen jövök ki. A testem és a lelkem gyötrődik.

2. Tegyük fel, hogy nem bukom el. A kísértés és a vágy éget, ott van éjjel és ott van nappal, minden pillanatban. Lehet, hogy napokon keresztül. Ez szörnyű, ez nehéz. De valahogy ez a nehéz mégis könnyebb, mint az első pontban megfogalmazott dolgok. Így szabad maradhatok. Szabad a bűntől, szabad a szenvedélytől, szabad önmagam rabságától. A lelkem nem gyötrődik, a lelkem tud szárnyalni és szabad lenni. Ez remek érzés! Ha a kísértés idejét megharcolom, utána könnyebb időszak jön. Ha pedig újra jön a vágy, a kísértés, akkor újra ehhez a fegyverhez nyúlok.

A küzdelemben azt is megtanultam, hogy néha van elbukás. Talán ilyenkor nem figyelek arra, hogy nem vagyok egyedül a harcban, és magamnak tulajdonítom a győzelmeket. Az alázat viszont fontos ebben a harcban. Ha a hegyen megyek felfelé, azt úgy tudom megtenni, hogy meghajolok.
Ez a meghajlás a bűn elleni küzdelemben lényeges. Ebben az is benne van, hogy elfogadom önmagamat, a gyengeségemet, a nyomorúságomat. Isten ezekkel együtt szeret engem.

Zs.