Cikk

A felnőtt ember miért ne nézhetne pornót?

Posted
Talán furán hat, de egy gyerek realisztikusabban gondolkodik a pornóról, mint egy felnőtt ember. A felnőtt agyában, aki hozzászokott a pornóhoz, kialakult az a gondolati jóváhagyás, hogy amit ilyenkor tesz, az szórakozás, és semmi köze a valósághoz. Az agy megtanulja idővel, hogy lélektelen testeket lásson a képernyőn, nem pedig személyeket. Az rögzül tehát az ember fejében, hogy azok ott nem az igazi élet. Másrészt viszont a gyerekek azért élik meg sokként, ha pornót látnak, mert még megvan a képességük, hogy a személyeket személynek lássák. 
 
Ha akarom, belátom: a pornó a valóságos életről és igazi emberekről szól. Sajnos, a pornófüggőknek ritkán jut eszükbe, hogy azon gondolkodjanak, hogyan is alakult egy nő élete a pornófilm forgatása előtt és után. Sokan közülük olyan tizenéves fiatal lányok, akiket rabszolgaként tart a multimilliárdos szexipar. A pornó iparban résztvevők mondják el, hogy a színészek gyakran vannak alkoholos állapotban és drogfüggők és majdnem minden esetben gyermekkori abúzusban volt részük. Pam Anderson mondja el egyik alkalommal a Larry King Live-ban: “Egy alkoholista családban nőttem fel, és sok erőszak volt nálunk otthon… Emlékszem, amikor először voltam címlap fotózáson a Playboynál, végig sírtam. Féltem, hogy valami majd kilátszik. Persze ez nagyon gyorsan megváltozott. Elvesztettem a szemérem érzetemet.” Howard Stern egy másik pornószárt is megkérdezett, vajon igaz-e, hogy sok pornósztár korábban nemi erőszak vagy abúzus áldozata volt. Tagadta, és azt mondta, ő szívesen vesz részt fotózáson és filmezésen. Később elismerte, hogy mielőtt a pornó iparban elszegődött volna, többszörösen megerőszakolták, megverték és otthagyták meghalni.
 
De mi történik a pornószínészekkel a forgatás után? Legtöbben közülük már nem is élnek, ugyanis az iparon belül igen nagy a halálozási arány (drog túladagolás, öngyilkosság, gyilkosság, AIDS, stb). Sok olyan pornókép és videó van forgalomban, amelyek alanyainak – bár már abbahagyták az ipart – nincs rendelkeznek törvényes lehetőségük arra, hogy eltávolítsák azokat. Van olyan, aki többedik abortusza után már nem bírta tovább ezt az életformát. Más valaki elmondja, hogy abban az időben, amikor egy sztriptízbárban fellépett, ez az élete legmélyebb pontja volt. Amíg a színpadon volt, a férfiaknak nagyon tetszett, de ő belül meghalt. A férje kidobta, és hajléktalanként igyekezett gyermektartási ügyet inézni a bíróságon. Emiatt hajnali 3:00-kor folyosót mosott fel egy hotelben.
 
Közben pedig azok, akik pornót néznek, úgy gondolják, hogy ez csak egy fantázia világ, amelybe belemenekülnek. Szeretnék, ha ez csak látszat lenne, hogy így moshassák kezeiket az ebben a bűnben való bármilyen részvételért. Leráznak magukról minden fajta felelősséget ezek iránt a nők iránt, mondván: “Ez a nő szívesen csinálja. Senkinek sem esik bántódása.”
 
Csakhogy ez nem Hollywood. Itt nincsenek kaszkadőrök és színlelt halálok, mint a megszokott filmekbe. Az ex-pornószínész 4 abortált gyermeke is valóságos. Egyik ex-Playboy lány szerint: “20 évig tartott visszacsinálni, mindazt, amit a pornóipar művelt velem”. Más Playboy modellnek kioperálták a belső nemi szerveit egy nemi betegség miatt. Volt, hogy a rendőrség egy Playboy modell összeégett testét találta meg a Miami-i szemétdombon. Ez nem álhír. A pornóban valóságos emberekről van szó, akiket tényleg használnak, és akik valóságosan azért mennek bele a játékba, hogy másokból pénzt hajtsanak ki.
 
Ez csak néhány apró példa a pornó iparban levők életéről. Képtelenség átlátni annak a szenvedésnek a mélységét, amit a pornóipar okozott sok ember életében. És ezzel még semmit sem mondtunk a pornó fogyasztókra gyakorolt hatásról. C.S. Lewis foglalta össze a legjobban, amikor az élvezetvágyról írt: 
 
“Számomra az önkielégítés (és pornó) igazi veszélye az, hogy kihasználja azt a nemi étvágyat, amely – törvényes esetben – az egyént arra bírná rá, hogy kilépjen önmagából és a másik ember által legyen teljessé a saját személyisége, és visszafordítja ezt az étvágyat: visszaveti az embert saját maga börtönébe, ahol képzeletbeli kedvesei egész háremét tartja fönn. És ez a hárem, ha egyszer felépül, azon dolgozik, hogy az ember soha ne tudjon kitörni és valóságosan egységre jutni egy valóságos nővel. Hiszen ez a hárem mindig elérhető, mindig szolgálatkész, nincs szükség áldozatokat hozni érte vagy alkalmazkodni hozzá, és olyan erotikus és pszichológiai jellemzőkkel lehet azt ellátni, amellyel egyetlen egy igazi nő sem vetélkedhet. E légszerű kedvesek között az illető mindig csodálatnak örvend, itt ő mindig a tökéletes szerető: senki sem kéri számon önzését, senki sem kéri tőle, hogy tagadja meg önmagát… Végülis, életünk talán legfontosabb dolga lenne, hogy kilépjünk önmagunkból, ki abból a szűkös, sötét börtönből, amelybe mindnyájan beleszülettünk. Az önkielégítést (és a pornót) kerülni kell, mint ahogy minden olyan dolgot is, amely hátráltatja ezt a folyamatot. Az a veszély fenyeget, hogy megszeretjük a börtönt.”
 
 
Forrás: chastity.com
 
 
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?