szakértő
Posted

Tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy Istennek tetsző életet akarok élni. Kb 4 hónapig eszembe se jutott, hogy ilyet csináljak. De 4 hónap után volt, hogy megesett… Mostanában pedig sajnos elég gyakori, de én nagyon szeretném ezt elhagyni… Van hogy sikerül legyőzni a kísértést, de nem mindig, mert erős. Sokszor úgy érzem, nem is akarja Isten hogy megszabaduljak ebből, pedig tudom, hogy Ő velem együtt szenved, és segíteni akar… Mit tegyek?


VÁLASZ


Köszönöm a bizalmadat és nagyon becsülöm a bátorságot, hogy ezt a problémádat megfogalmaztad. Ez az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy szabaddá válj. Tisztában vagyok vele, hogy idáig eljutni nem kis dolog!
 
Az első, amit fontos lenne magadban megkülönböztetni, hogy miért akarsz szabadulni az önkielégítéstől. Lehet, hogy ez egy furcsa kérdésnek tűnik, de csak akkor lesz rá igazi motivációd, ha ezt sikerül megfogalmazni. Lehet, hogy ún. negatív motivációk indítanak rá, mint pl. a szégyen, a bűntudat. Ezek mint motivációk általában arra elegendőek, hogy az ember tegyen egy nagy elhatározást arra nézve, hogy mit NEM fog tenni. Viszont ez alig visz valamit előre az igazi szabadság felé. Ráadásul az ilyen motiváció elég erőtlennek bizonyul a kísértésben.
 
A pozitív motiváció viszont előre visz. Ez pedig már nem arról szól, hogy mit nem szeretnél látni az életedben, hanem hogy kivé szeretnél válni – más szóval, foglalkoznod kell azzal, mit jelent nőnek lenni, anyának lenni, életadónak lenni. Lehet, hogy ismered a PURE FASHION programot, ez éppen ezzel foglalkozik – purefashion.hu.
 
A tested, a szexualitásod igazi, mély jelentőségét megismerve egyre inkább azt fogod látni, hogy az önkielégítés szembe megy ezzel. Többé nem a szégyen és bűntudat fog motiválni az önkielégítés elhagyására, hanem egy magadról alkotott új felfogás, melyben a testedet, szexualitásodat egy csodálatos értéknek látod. 
 
Azt írod, hogy a kísértés időnként igen erős, úgy tűnik, nem lehet legyőzni. Hidd el, ez sokak tapasztalata, lányoké és fiúké egyaránt. A kísértés erőssége vagy egyáltalán megjelenése attól is függ, hogy milyen lelkiállapotban vagy éppen. Könnyen lehet, hogy nem is tudatos számodra, de éppen csalódást éltél meg aznap. Már talán nem is foglalkozol a kérdéssel, túltetted magad rajta, mert mondjuk feladataid vannak. A lelked mélyén viszont még dolgozik az élmény – anélkül, hogy tudnál róla.
 
A csalódás igazából a szeretet hiányának a megtapasztalása. Emberként nem tudunk folyamatosan szeretethiányban élni – így a tudatalattink gondoskodik róla, hogy valamilyen módon legyen “szeretet” tapasztalatunk. Az önkielégítés olyan tapasztalatot ad, mintha valaki szeretne, gyengéd volna hozzám, simogatna és megértene. Minél inkább rögzül az agyban ez a kapcsolás az önkielégítés és szeretet-igény között, annál gyakrabban fog az ember szeme előtt előjönni vágyként, kísértésként az érzelmileg feszült, nehéz állapotokban. Elmehet ez egészen odáig, hogy függőség lesz belőle. 
 
Azt írod továbbá: “sokszor úgy érzem, nem is akarja Isten, hogy megszabaduljak ebből” De igen, Isten akarja, és mindent meg is ad hozzá. Mondok egy példát, így könnyebb megérteni Isten cselekvését. Van egy kisfiú, akit az iskolában csúfolnak a társai. Apukájához megy és panaszkodik neki. Mit tesz az édesapja? Megteheti, hogy bemegy az iskolába és elintézi a gyerekeket, esetleg beszél az osztályfőnökkel. De ha igazán bölcs apa, akkor beszélgetni fog fiával és segít neki megérteni, hogyan is alakulnak ki ilyen csúfolós helyzetek, segít neki helyes önbizalomra jutni. 
 
Isten egy bölcs Atya, aki azt szeretné, ha az önkielégítés problémád a gyökerénél oldódna meg. Lehet, hogy meg kell küzdened egy ideig, de éppen a tudatos küzdelem során fogalmazódnak meg az igazi kérdéseid, az igazi vágyaid. Isten nem annyira a fájdalmas tapasztalatokat fogja kiiktatni az életedből, hanem egyre inkább egyesít saját magával, hogy egyre több legyen benned a világosság és az erő. Ehhez nagy mértékben hozzájárulnak a szentségek: a szentgyónás és a szentáldozás. 
Ez egy hosszabb folyamat. Legyél türelmes. Nem az a gond, ha újra elesel, hanem az, ha feladod az utat. 
 
Szeretettel, 
Puskás Antal atya

Vélemény, hozzászólás?