tanúságtételek

Iránytű

Nemrég olvastam, hogy akár kis mértékben akár nagyban követek el valami cél tévesztést, a gyökere ugyanaz.
Ekkor fontolóra vettem, hogy bár nem is vagyok drasztikus függő, de mégis ugyanarra a mezsgyére tévedek időnként, és ha nem észlelem és nem teszek ellene, mégiscsak belesodródhatok észrevétlenül, vagy legalábbis a belső hozzáállásom semmivel sem különb és a helyretétele nagyon fontos.

Részt vettem pár napos lelki elmélyülésen, és utána felerősödtek az életenergiáim, amelyek próbáltak kitörni , de tudatosult bennem, hogy ez mennyire üres lenne egyedül, helyettesíteni a kezemmel egy másik szerető személyt és itt sikeresen meg is tudtam állni. Elbukásaim korszakában ez nálam ritka belső hang. Megköszöntem Teremtőmnek, hogy megfogott a lejtőn lefelé. Egyben elfogadtam, egy későbbi elbukásnál, hogy biztosan lesznek még ilyen kitöréseim, amikor esetleg fáradtabb leszek és engedek, mégis, az iránytűt mindig vissza fogom billenteni.

Isten egyedül is nagyon szeret, általa egyedül is teljes méltóságom van, nem kell bizonyítanom semmit, vagy szégyenkeznem. Inkább kérem, hogy segítsen megmaradnom személyes jelenlétében és mutassa meg, hogyan tudom viszontszeretni őt.

Vélemény, hozzászólás?