tanúságtételek

Mónika

  Az egész talán a fogantatásomtól kezdődött, mivel egy éjszakás kapcsolatból születtem. Istennek hála, a szüleim megtartottak és összeházasodtak. Szabados környezetbe csöppentem, Apukám kicsapongó életet élt s emlékszem, már pici gyermekként nem nagyon értettem, miért függ a falon évente új, szemérmetlen naptár... De korán előkerültek véletlenül megtalált pornográf könyvek, újságok, amelyeket elolvasva undort éreztem, mégis hamar rátaláltam és rászoktam az önkielégítésre hiszen "ez normális dolog, a felnőttek is csinálják". Nem kaptam vallásos neveltetést, de egy barátnőmmel általános iskola elején elkezdtem templomba, hittanra járni, ministráltam is. Szerettem a templomot, bár akkor még nem sokat értettem az egészből. Megkeresztelek és elsőáldozó lettem. 

   Ahogy cseperedtem, egyre inkább elkezdtek érdekelni a fiúk. Ezzel egyidejűleg egyre jobban eltávolodtam Istentől, a közép iskola elvégzését követően teljesen megszakadt a kapcsolatom a keresztény gyakorlattal. Az első barátomat 16 évesen ismertem meg abban a kritikus időszakban, amikor borzasztó magányosnak és kétségbeesettnek éreztem magam. A család nem jelentett biztonságot számomra, nem igen voltak barátaim. Nagy szerelemnek indult, ő 4 évvel volt idősebb nálam. Mindig úgy emlékeztem vissza rá, hogy nekem zűrös természetem volt, ő viszont mindig jó volt hozzám. Két éve, egy költözésnél kezembe akadt egy levél piszkozata, amit együtt járásunk alatt ennek az első szerelmemnek írtam, s amelyben könyörögtem neki ne hagyjon el amiatt, mert nem fekszem le vele. Én ilyesmire nem is emlékeztem csak arra, hogy másfél év múlva történt meg köztünk az első aktus, előtte ugyanis többször próbálkoztunk de én annyira féltem, hogy csak sokára sikerült megtennünk... 4 év múlva szakítottunk.
 
   Ezek után végül is nem csoda, hogy én összekötöttem a szexualitást a szerelemmel, illetve azzal, hogy a szex egyenlő az összetartozással. A szerepek és a helyzetek felcserélődtek: mindig én kezdeményeztem a fiúknál, és minél előbb a lényegre akartam térni mert azt hittem, ha lefekszem velük, akkor szeretni fognak. Sajnos emiatt sok borzasztó kapcsolatom volt, a legtöbb szeretői viszony, mivel nem vettek komolyan. Igazi párkapcsolatra, biztonságra vágytam, de mégis állandó boldogtalanságban, kínok közt éltem, és az egyetem alatt már teljesen elvesztettem a gátlásaimat. Úgy éreztem mintha nem önmagam lennék, hanem valaki vagy valakik irányítanának. Rengetegszer megaláztam magam mások előtt, és több tanárral is volt viszonyom. Az egyetemen sajnos ez nem is volt kirívó eset. Szinte a végletekig fokozódott már a szexuális igényem is. 
 
   Aztán  az isteni kegyelem hatására elkezdett valami változni bennem. Az egyetem utolsó évében kezdődött a megtérésem, és egyre inkább visszataláltam több mint 10 éve elveszített kapcsolatomra az egyházzal, egyszersmind Istennel. Akkor döbbentem rá  mekkora kincs a tisztaság, amikor meghallgattam Gloviczki Eszter előadását A szerelem biokémiája címmel. Valójában ez volt az a katartikus élmény ahol nagyon mélyen megértettem azt, hogy mennyi kárt okoztam magamban és másokban, és hogy mennyire méltatlan volt az összes addigi kapcsolatom, s ezzel Istent is mélyen megbántottam. Ő nem ilyen életre hívott meg engem..  E felfedezés után megismerkedtem a vőlegényemmel. Egy éve mindketten tisztán készülünk a házasságra, bár nekem még egy ideig gondjaim voltak az önkielégítéssel. Néha még most is elbukom, de már nem a szexualitás irányít engem - Isten felszabadított! 

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?