Phil

Phil

 [yuzo_views]

A pornográfia önmagunkkal folyatatott magányos szex. Ebből fakadó és gyakorta reményvesztettséggel összekapcsolódó bűntudat kihat egy keresztény lelki életére is.

Én magam is ódákat tudnék erről zengeni. 14 évig kísértett utamon a pornófogyasztás. A 14 év nagy részében keresztény voltam, és vezetői feladatokat láttam el. Tudtam, hogy Istennek nem tetszik az, amit csinálok. Ennek ellenére újra meg újra engedtem a függőségnek. Akkoriban biztos nem neveztem volna magam „pornófüggőnek”, de az voltam. Hajtott, nyugtalanított valami, kerestem, hogy mi tölthetné be a szívemben lévő űrt, és a lehető leggyorsabban „anyaghoz” kellett jutnom.

Csak azt mondhatom, hogy a szexnek ez a fajtája magányos, nagyon magányos szex. Pornófogyasztásommal az akkori barátnőmet és mostani feleségemet, Karinát is megbántottam.

Az én életemben nagy segítséget jelentett egy barátom következő mondata:

„Ha meztelen nőket látsz, pl. egy plakáton (és ezt akaratlanul is látjuk), maradj laza, stay cool, konstatáld, és ne tanulmányozd, amit láttál és kényelmesen menj tovább az utadon.”

  • Engedd meg, hogy a szívedben lévő űrt Isten szeretete és a barátok szeretete töltse be. Mindnyájan szívünk beteljesedését keressük.
  • Ne félj attól, hogy újra hibát követsz el, hanem fürödj Isten kegyelmében és szeretetében, mely végtelenül nagy.

Vélemény, hozzászólás?