tanúságtételek

Helmut

Helmut

Most 37 éves vagyok, 10 éves koromtól 36 éves koromig pornófogyasztó voltam. Ez a viselkedés olyan erős függőséggé vált nálam, hogy a legrosszabb fázisban, amikor felfedeztem az internetpornót, a szabadidőm nagy részét ez kötötte le. Az, amiről azt gondoltam, hogy egyfajta lelki kielégülést ad majd, csak még mélyebb szenvedésbe, kötöttségbe és elszigeteltségbe kergetett.

19 évesen úgy döntöttem, hogy életemet Istennek szentelem, és azóta számos területen élem meg a nagy változásokat. Azóta újra és újra komolyan kísérleteket tettem arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent és ezáltal jelentős belső gyógyulást tapasztaltam meg. A szexualitásom azonban az évek múlásával mindig is a gyengém maradt.

Sok dolog játszott közre abban, hogy megszabadultam. Először is a felismerés, hogy így már nem mehet tovább. A következő lépés a titkolózásból való kilépés volt. Bár nem tett szabaddá az, hogy a gyülekezet vezetése és a házban élők előtt megnyíltam, de a probléma sokat veszített destruktív erejéből. Fontos volt az is, hogy a szexualitásról pozitív képet kapjak, hogy megértsem, milyen értékes ajándékot is tartogat a számunkra.

Ám a döntő számomra az a megtapasztalás volt, hogy mindaz, amit a pornográfiában kerestem, Istenben mindig is megvolt. A pornóval a belső ürességemet akartam kitölteni. Azt a bizonyos belső, beteljesedés utáni nagyon mély és fájdalmas vágyat akartam elfojtani, amit olyan ritkán élünk meg ebben a világban. Úgy voltam képes felhagyni ezekkel a dolgokkal, hogy megtapasztaltam:  egyedül Isten képes ezt a vágyat kielégíteni, és ez sokkal mélyebb és tartósabb mint bármi más.

Amikor végre megtaláltam az „Igazit”, végre megszabadultam a hamis látszatmegoldásomtól. Mostanra hihetetlenül feljavult az életminőségem. Csodálatos ajándék az, hogy már nem vagyok kiszolgáltatva a szexualitásomnak, hanem felelősen tudok vele bánni. S mindezt fájdalmas lemondás, „hidegzuhany” vagy öncsonkítás nélkül.

Isten segítségével szabadok tudunk maradni. Ha Isten maga tölti be lelkünket, nem vagyunk rászorulva ezekre a használhatatlan mankókra.

Vélemény, hozzászólás?